Amikor orvosunktól azt halljuk, hogy hólyagdaganatunk van, sokunk első gondolata a félelem, hiszen a daganat szó hallatán automatikusan a rákra gondolunk. Pedig nem minden hólyagdaganat egyforma: van, amelyik kevésbé agresszív, mégis komolyan kell venni, és van, amelyik valóban rosszindulatú, súlyos következményekkel járhat.

 

Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk vele, mi a különbség a nem izominvazív és az izominvazív hólyagdaganat között, mert ettől függhetnek a további lépéseink és a gyógyulási esélyeink is.

 

Mi a különbség a nem izominvazív és az izominvazív hólyagdaganat között?

 

A hólyagfal három fő rétegből áll: 

  1. belül található a nyálkahártya, 
  2. középen az izomréteg, 
  3. kívül pedig egy kötőszövetes réteg. 

 

A nem izominvazív hólyagdaganat (NMIBC) azt jelenti, hogy a daganatsejtek csak a legbelső réteget, a nyálkahártyát vagy az alatta lévő kötőszövet egy részét érintik, de nem hatolnak be a hólyag izomrétegébe. 

 

Ezek a daganatok rendszerint jóindulatúak, lassabb lefolyásúak, de így sem hagyhatjuk őket kezeletlenül, mert bár lassan, mégis hajlamosak újra kialakulni (kiújulni).

 

Az izominvazív hólyagdaganat viszont egyértelműen rosszindulatú, agresszív rákos folyamat, amikor a daganatos sejtek már átlépik a hólyag izomfalát. Itt már fennáll a veszély, hogy a rákos sejtek a véráramon vagy nyirokutakon keresztül a szervezet más részeibe is eljutnak, áttétet képezve. 

 

Az ilyen típusú daganat kezelése jóval komolyabb orvosi beavatkozást, például műtétet, kemoterápiát vagy sugárkezelést követel meg.

 

Mi történik, ha nem vesszük komolyan a nem izomvazív hólyagdaganatot?

 

Mi történik, ha nem vesszük komolyan a nem izominvazív daganatokat sem?

 

Habár elsőre úgy tűnhet, hogy egy „jóindulatúbb” típusú hólyagdaganat nem jelenthet komoly veszélyt, mégsem szabad félvállról vennünk a dolgot. A nem izominvazív hólyagdaganatokat általában endoszkópos úton eltávolítják, de az esetek jelentős részében – akár 70%-ában – újra megjelenhetnek. Ezért a műtét után rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség.

 

A kontrollvizsgálatok hagyományosan cisztoszkópiát jelentenek, amely során egy vékony, optikai eszközzel a hólyag belső felületét vizsgálják át. Ez kellemetlen, időnként fájdalmas beavatkozás, ám a betegség újbóli kialakulásának időben történő felismerése miatt elengedhetetlen.

 

Egy modern lehetőség a hólyagdaganat kiújulásának ellenőrzésére: a vizeletalapú tesztek

 

Ma már szerencsére léteznek olyan korszerűbb módszerek is, amelyek egyszerűbbé és kényelmesebbé teszik a rendszeres ellenőrzést. Az egyik ilyen lehetőség a vizeletalapú szűrővizsgálat, amely a hólyagdaganat kiújulásának veszélyét magas érzékenységgel jelzi előre.

 

Ilyen például a Bladder EpiCheck® teszt, amely a vizeletben jelenlévő úgynevezett metilációs markereket vizsgálja. Egyszerűen fogalmazva: ezek olyan DNS-változások, amelyek jelzik, ha a daganat újból kialakulóban van. Ez a szűrővizsgálat 15 különböző ilyen markert elemez, és rendkívül pontosan megmutatja, fennáll-e a kiújulás kockázata, még mielőtt bármilyen tünet jelentkezne. A vizsgálat nemcsak a kiújulás követésére alkalmas, hanem bizonyos tünetekkel rendelkező, még nem diagnosztizált betegek számára is opciót jelenthet a kivizsgálás korai lépéseként.

 

A vizeletalapú vizsgálat előnye, hogy egyszerűbb és kényelmesebb, mint a cisztoszkópia, ezért nagyobb eséllyel vesznek részt rajta a páciensek, ahelyett hogy halogatnák a szűrést. A szűrési irányelvek szerint megbízható tesztnek számít, amelynek eredményei alapján a cisztoszkópia halaszthatóvá, ritkábban szükségessé, vagy egyes esetekben akár elkerülhetővé is válhat. Ugyanakkor, amennyiben a vizsgálat eredménye pozitív, cisztoszkópia elvégzése mindenképpen indokolt.

 

Miért érdemes komolyan venni a rendszeres ellenőrzést?

 

Akár jó-, akár rosszindulatú daganatról van szó, nem szabad félvállról venni a rendszeres kontrollokat. A kiújulás esélye sajnos sok esetben valós, és ha nem figyelünk, könnyen elsiklik a figyelmünk olyan apró jelek felett, amik időben észrevéve sokkal könnyebbé tennék a kezelést – sőt, akár életet is menthetnek.

 

A műtét utáni időszakban különösen fontos, hogy hallgassunk a testünkre. Ha például véres a vizelet, nehezebben megy a vizelés, fájdalmat érzünk, vagy csak furcsa, kellemetlen tünetek jelentkeznek, ne legyintsünk rá. Lehet, hogy semmi komoly, de az is lehet, hogy épp most jelez a szervezetünk. Ilyenkor tényleg az a legjobb, ha mielőbb orvoshoz fordulunk, és nem várjuk meg, amíg nagyobb lesz a baj.