Emlődaganat

A fiatalabb korban diagnosztizált esetek hátterében gyakran öröklött genetikai tényezők állnak. Többszörös kockázattal kell számolnia annak, akinek valamely elsőfokú rokonánál (szülő, gyermek, testvér) előfordult már emlőrák – ilyenkor érdemes genetikai tanácsadásra jelentkezni. A családi halmozódás hátterében a BRCA1 és BRCA2, esetleg a CHEK2 gén mutációja állhat. Az összes emlőrákos megbetegedéseknek ugyanakkor csak kisebb hányada magyarázható öröklött genetikai okokkal.

Kockázatot jelentenek az alábbi tényezők:

• a mell egyéni anatómiája: a mirigyekben gazdagabb emlőben gyakrabban fordul elő, és nehezebb is megtalálni;

• egyes jóindulatú emlőelváltozások;

• az átlagosnál korábban (12 éves kor előtt) jelentkező menstruáció, illetve későbbi életkorban kezdődő menopauza;

• a klimax tüneteit enyhítő ösztrogénpótló hormonkezelés.

Az örökletes emlődaganatok és petefészektumorok több mint 90 százalékáért két gén meghibásodása a felelős. A BRCA1 és a BRCA2 gének normális esetben hibajavító fehérjéket termelnek, amelyek segítenek a sejtosztódásoknál időről-időre óhatatlanul megsérülő örökítőanyag (DNS) hibáit korrigálni. Kóros mutációik nem termelnek hibajavító fehérjéket, így a sejtekben kialakulhatnak daganatos burjánzást elindító torzulások.

Megelőzhető-e az emlődaganat?

A daganatokat okozó mutációk többsége véletlenszerűen alakul ki, ilyenkor túlsúly, mozgáshiány, a hormonrendszer nem kielégítő állapota, dohányzás, stressz, környezetszennyezés, káros vegyi anyagok, sugárzás és egyéb ártalmakkal összefüggésben meggyengül az immunrendszer és a keletkező üzemzavarban kóros burjánzás indul el.

Az emlődaganat kialakulását tehát nem tudjuk megelőzni, ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni az egészséges életmód fontosságát, amely még egy BRCA mutáció családi halmozódása folytán adott hajlamot is képes ellensúlyozni. A BRCA mutációt hordozók harmadánál azonban sosem fog mellrák kialakulni.

A mellben előfordulhatnak jó- és rosszindulatú daganatok. Az előbbiek általában sima felszínűek, rugalmas tapintásúak, környezetüktől élesen elkülönülnek. A rosszindulatú tumorok ezzel szemben gyakran nyúlványokat bocsátanak a környezetükbe, és átterjedve a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba, áttéteket képeznek. Vannak köztük kevésbé és erősen agresszív elváltozások. A megelőzésnek fontos eleme az otthoni, tapintással történő önvizsgálat. Hasznos, ha minden nő félévente áttapintja a mellét a tükör előtt állva, és ha észrevesz aszimmetriát, vagy bármilyen eltérést, ami torzítja az emlő bőrét, színbeli, nagyságbeli különbséget a két emlő között, vagy bármit, ami korábban nem volt, akkor orvoshoz fordul. Nagyon sok jóindulatú eltérés is okozhat üveggolyó-tapintatot, elszíneződést, bimbóváladékozást, a jó- és a rosszindulatú elváltozásokat azonban nem lehet egymástól biztonsággal megkülönböztetni. A gyógyíthatatlan mellrák rizikója a szűrővizsgálatokon történő rendszeres részvétellel csökkenthető, ez ugyanis esélyt ad arra, hogy olyan kezdeti stádiumban ismerjék fel, amikor még nagy a gyógyulás esélye.

Az átlagos kockázatú nők szűrésére a mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás. A mammográfia tapintásos vizsgálatból, és négy alapfelvétel elkészítéséből áll. A felvételeket két emlődiagnosztikában jártas radiológus egymástól függetlenül értékeli, és ha nem találnak elváltozást, illetve nincs olyan rizikófaktor, amely korábbi vizsgálatot indokolna, kétévente elég kontrollra jelentkezni. Magyarországon a 45-65 év közötti nők népegészségügyi program keretében meghívást kapnak mammográfiára. Fiatalabb korban (30 év alatt, az emlők felépítéséből adódóan) az emlők ultrahangvizsgálata önmagában is alkalmazható szűrésre, afelett szükség esetén kiegészítheti a mammográfiát.

A családtagokat is érintő genetikai tanácsadás azoknál javasolt, akiknél 50 éves kor előtt alakul ki, illetve mindkét emlőjükben megjelenik rosszindulatú daganat, továbbá, akiknek a családjában legalább két elsőfokú (szülő, gyermek, testvér) vagy másodfokú rokonnál (nagyszülő, unoka, nagynéni, nagybácsi, elsőfokú unokatestvér, féltestvér) előfordult emlő-, petefészek-, méhtest- vagy vastagbélrák.  Ugyancsak indokolt lehet a genetikai tanácsadás, ha 60 éves kor előtt alakul ki fokozottan agresszív, úgynevezett tripla-negatív emlőrák. (Ez azt jelenti, hogy a daganat nehezen kezelhető, nem érzékeny sem az ösztrogén, sem a progeszteron hormonokra, valamint HER2 növekedési faktor receptor sem található a sejteken.) Általánosságban indokolt lehet genetikai szűrővizsgálat, ha a BRCA1, BRCA2 mutáció valószínűsége eléri a 10 százalékot.

A BRCA mutációk kimutatására többféle módszer is létezik, a vérből végzett genetikai teszt indokolt esetben - genetikai tanácsadást követően - a társadalombiztosítás terhére is elvégezhető. A szakmai ajánlás szerint nem indokolt emlőrákos nők gyerekeinek rutinszerű szűrése, miután nincs olyan kockázatcsökkentési módszer, amely gyerekeknél alkalmazható lenne. Felnőtteknél szóba jöhetne gyógyszeres kockázatcsökkentés - ilyenkor onkológiai gyógyszereket adnak éveken át olyan közepes és magas kockázatú nőknek, akiknek még nincs kimutatható emlődaganatuk -, ám ezek Európában jelenleg nem elérhetők.

A hazai szakmai ajánlás szerint azoknál merülhet fel esetleg a kétoldali emlőeltávolítás, mint kockázatot jelentősen (90-95%) csökkentő beavatkozás lehetősége, akik BRCA1 és BRCA2 genetikai mutációt hordoznak, illetve korábbi limfómabetegségük miatt emlőbesugárzást kaptak.

Mi kell a minél pontosabb emlődaganat diagnózishoz?

A daganatról a lehető legteljesebb képet ma az alábbi diagnosztikai eljárások adhatnak:

1. Képalkotó vizsgálatok – ultrahang, röntgen, mammográfia, CT, MR - megjelenítik a daganatos gócok méretét, elhelyezkedését.

2. Patológiai (szövettani) vizsgálatok – megmutatják, hogyan néznek ki a daganatban a ráksejtek, milyen alakúak, milyen típusúak, milyen gyorsan osztódnak. A szövettani analízishez vékonytű biopszia segítségével sejteket szívnak ki az emlőben talált elváltozásból, és mikroszkóp alatt megvizsgálják.

3. Molekuláris diagnosztikai vizsgálatok – feltárják, hogy milyen genetikai jellemzők (mutációk) vezérlik a ráksejt működését és szaporodását. Ehhez általában nincs szükség újabb mintavételre, elvégezhető a szövettani mintából vagy az eltávolított tumorszövetből. Egy daganaton belül többféle ráksejt található, a variációk száma a daganattal együtt növekedik. A molekuláris vizsgálat alkalmas a sejteket alkotó molekulák, valamint a sejtek normális működését módosító jelátviteli folyamatok tanulmányozására.

Ma már egyre több olyan gyógyszer áll rendelkezésre, illetve számos új hatóanyag klinikai vizsgálata zajlik, amely célzottan a ráksejtekre hat. Ehhez be kell azonosítani a célpontokat, erre is alkalmas a molekuláris diagnosztika, továbbá következtetni lehet arra is, hogy mely kezelések lehetnek hatásosak, illetve hatástalanok a daganatra.

Ha a citológia a mammográfiás és az ultrahangos lelettel egybevágóan daganatsejtet igazol, további vizsgálatokra is szükség lehet. Ilyen például az MR-mammográfia, vagyis az emlők MR vizsgálata, amely alkalmas a daganat szerkezetének, kiterjedtségének, a nyirokcsomók érintettségének vizsgálatára. Használják magas rizikójú csoportban szűrés céljára is, illetve műtét előtti (neoadjuváns) gyógyszeres kezelés, valamint bizonyos típusú műtétek tervezésére és hatásának mérésére.

Az emlődaganatok osztályozása

Az emlődaganatok gyógyításának kilátásait számos dolog befolyásolja, ilyen többek között a tumor mérete, differenciáltsága, szövettani típusa, rosszindulatúságának foka, stádiuma, a nyirokcsomók állapota, a daganat molekuláris jellemzői.

TNM stádiumbeosztás

A szövettani leleteken található TNM osztályozással a tumor méretét (T), a nyirokcsomók érintettségét (N), a távoli áttétek létét (M) jelölik.

A daganat méretét általában 0-1-2-3-4-es skálán, a – helyi illetve távoli - nyirokcsomók érintettségét 0-1-2-3-as skálán értékelik, a távoli áttétek hiányát vagy meglétét 0 vagy 1 jelöli.

Az emlőrákot 4 stádiumba sorolják, egy ötödik stádium pedig a 0. (nulladik), amikor nem állapítható meg szövetekbe terjedő invazív ráksejtek jelenléte. Az egyes stádiumokat alkategóriákra is osztják.

Nottingham Prognosztikai Index (NPI)

A tumorok szövettani típusa is meghatározza a viselkedésüket. Egy adott betegségtípuson belül is vannak lassabban és gyorsabban növekvő, kisebb vagy nagyobb valószínűséggel áttétet adó szövettani típusok. A daganat rosszindulatúságának foka az emlődaganat szerkezete, a tumort felépítő sejtek alakja, mérete, a sejtek, illetve sejtmagok egymáshoz viszonyított eltérése, az aktív osztódási fázisban lévő sejtek aránya alapján határozható meg. Emlődaganatok esetén speciális mutatószámot is alkalmaznak a kilátások előrejelzésére, ez a Nottingham Prognosztikai Index (NPI). Ez a mutatószám a szövettani lelet adatainak összegzésével a beteg hosszútávú kilátásaira vonatkozik. Legjobb a gyógyulás esélye azoknál a betegeknél, akik NPI értéke 2,0-2,4 között van. Jónak számít a 2,4-3,4 közötti érték is, 3,4-5,4 között közepes, 5,4 felett rossz prognózist, azaz jelentős kiújulási hajlamot jelöl az index.

Hormonérzékenység

A daganatok egy részének kialakulására, terjedésére hatással vannak egyes hormonok. Az emlőtumorok mintegy 70 százaléka ilyen, ezért a hormonérzékenység vizsgálata az egyik legfontosabb, kezelést meghatározó téyező. A szövettani vizsgálat kitér arra is, hogy a daganatsejteken vannak-e olyan jelfogók (receptorok), amelyekhez az ösztrogén és a progeszteron hormonok kötődni tudnak, és ezáltal befolyásolják a ráksejtek osztódását. Ez esetben a daganat hormonreceptor-pozitív.

HER2-státusz

Az emlőrák szövettani diagnózisának ma már elengedhetetlen része a HER2-státusz meghatározása, ezt rutinszerűen elvégzik az eltávolított daganatból. A HER2 (a hám eredetű növekedési faktor receptor 2-es típusa) olyan fehérje, amely fontos szerepet tölt be az egészséges sejtek szabályozási folyamataiban, túlzott mennyisége azonban daganatos folyamatot indíthat el és tarthat fenn (HER2-pozitivitás). A szervezet sok hám eredetű sejtjében megtalálható a HER2 gén, az emlő tejtermelésért és -elvezetésért felelős szerkezetének sejtjei is. Ha a HER2-génből sok van, a sejt gyorsabban nő és osztódik. Ez a folyamat vezethet el rákos sejtburjánzáshoz.

Az emlődaganatos betegek 15-20 százalékánál mutatható ki HER2-pozitivitás, ami azt jelenti, hogy a normálisnál sokkal több HER2-receptorfehérje található a daganatsejtek felszínén. Az ilyen daganatok korábban rosszabb prognózisúnak számítottak, mert nagyobb volt a kiújulás és az áttétképződés esélye. Hatalmas áttörést jelentett, amikor sikerült kimondottan HER2-gátló célzott biológiai terápiákat kifejleszteni.

A terápiás lehetőségek

Az emlőrák egyes eseteinek optimális kezelési tervéhez sok tényezőt figyelembe kell venni, ezért sosem egy orvos dönt, hanem munkacsoport (onkoteam), melyben onkológus, emlősebész, sugárterapeuta, patológus, radiológus vesz részt, illetve alkalmanként az áttétekkel érintett szervek specialistái. A daganatok elsődleges kezelési módja a műtét. A sebésznek tehát nyilatkoznia kell, operálhatónak ítéli-e a daganatot, és ha igen, milyen módja (emlőmegtartó vagy teljes emlőeltávolító beavatkozás) volna onkológiai szempontból biztonságos. Át kell tekinteni a plasztikai emlőrekonstrukció lehetőségeit is. A sugárterápiás szakorvos és az onkológus állást foglal, hogy szükség van-e műtét előtti (neoadjuváns) kezelésre, illetve van-e esély arra, hogy egy műthetetlennek ítélt betegség operálhatóvá váljon.

Valamennyi terápiának vannak rövid- és hosszabb távú kihatásai. A beteg életkilátásait alapvetően befolyásoló terápiás döntésekről mindenkinek elemi joga másodvéleményt kérni egy másik, az emlőrák kezelésében nagy tapasztalattal rendelkező szakorvostól. Ennek a költségét az állami intézményekben a társadalombiztosítás állja, de nem automatikusan - az érintettnek kell kérnie.

A műtéti megoldás

Az emlődaganatok teljes és végleges gyógyításának záloga a tumor mielőbbi műtéti eltávolítása. Évtizedekkel ezelőtt a radikális operációkban bíztak, mind a daganatot, mind a nyirokcsomókat igyekeztek minél nagyobb biztonsági zónával eltávolítani, hogy megelőzzék a kiújulást és az áttétek képződését. Ma a minimális, de még megfelelően hatásos beavatkozás elve érvényes. Magasabb az emlőmegtartó operációk aránya, és nagy hangsúlyt kap az emlő rekonstrukciója is.

Emlőmegtartó műtét

Akkor jöhet szóba, ha:

• a daganat I-es vagy II-es stádiumú, a tumor kisebb 5 centiméternél (T1, T2), illetve az emlőszövethez képest nem túl nagy;

• a nyirokcsomók nem, vagy csak minimálisan érintettek (N0 vagy N1)

• az intézményben biztosítható megfelelő szintű helyi sugárterápiás háttér

• a műtét előtti daganatellenes onkológiai kezelések eredményeképpen csökken a daganat mérete, kiterjedtsége. 

Teljes emlőeltávolítás

Akkor szükséges,

• ha a tumor nagy kiterjedésű, illetve túl nagy az emlő méretéhez képest;

• egyes szövettani típusok, illetve gyulladásos emlőrák esetében;

• ha a daganat kettőnél több gócban jelent meg az emlőben;

• ha egy korábbi emlőmegtartó műtétet követően újból daganat alakul ki, és már nincs lehetőség sugárkezelésre;

• BRCA genetikai mutáció nyomán kialakult öröklött betegségeknél a kiújulás vagy egy újbóli daganat nagy kockázata miatt.

Onkoplasztikus emlőmegtartó műtét

Célja a teljes tumormentesség elérése mellett a mell rekonstrukciója. Ez a megmaradó szövetek áthelyezésével, a hiányzó szövetek más testtájékról való pótlásával vagy mesterséges implantátummal érhető el. Mivel már az emlőállomány ötödének az eltávolítása is jelentős torzulást okozhat, sokszor nem az emlőmegtartó operáció, hanem a teljes emlőeltávolításból kiinduló rekonstrukció a célravezetőbb.

A nyirokcsomók eltávolítása

A nyirokerek és csomók fontos védőrendszert alkotnak a vírus- és baktériumfertőzések ellen. Mivel behálózzák az egész szervezetet, a rosszindulatú daganatok gyakran adnak áttéteket a nyirokcsomókba. Az emlő esetében elsődlegesen a tumorhoz legközelebbi hónalji régióban, ezeket hívják őrszem nyirokcsomóknak. Ha nem igazolható az áttét, biopsziával mintát vesznek, ha viszont biztosra vehető, hogy már vannak benne daganatos sejtek, akkor az őrszem nyirokcsomókat a daganat eltávolításával együtt kimetszik.

Palliatív célú operáció

Előrehaladott, távoli áttétet adó stádiumban is végeznek olykor műtétet, ilyenkor nem a tumormentesség a cél, hanem általában a panaszok mérséklése, vagyis, hogy a műtét révén megelőzzenek vagy kezeljenek vérzést, kifekélyesedést, fertőzést.

Ha a daganat távoli szervbe ad néhány jól körülhatárolt, műtéti szempontból elérhető áttétet, szóba jöhet ezek eltávolítása. Ha sok az áttétes góc, akkor inkább az egész szervezetre ható gyógyszeres kezelés lassíthatja a daganatos folyamatot.

Sugárterápia

A sugárkezelés fontos kiegészítő terápia, de nem helyettesítheti a műtétet. A kiújulási kockázatot a daganat eltávolítását követő lokális sugárkezelésekkel lehet számottevően csökkenteni - ez a képalkotó vizsgálatokkal sem észlelhető daganatsejtek elpusztítását szolgálja.

Az alábbi módokon használják:

• Emlőmegtartó operáció után az emlő teljes besugárzására. Egyes esetekben elegendő lehet a tumorágy és környezetének besugárzása. A sugárkezelésnek része lehet a mellkasfal és a műtéti heg, a műtéti drain helyének kezelése, indokolt esetben a hónalji nyirokcsomó-régió.

• Emlőrekonstrukciós műtétek után. A besugárzástól ritkán lehet eltekinteni, olyankor, ha a teljes emlőt eltávolították és kezdeti stádiumú volt a daganat, vagy például 70 év feletti, korai stádiumú, nyirokcsomó áttét nélküli, hormonreceptor-pozitív, jó prognózisú esetekben. 

• Teljes emlőeltávolítás után is indokolt lehet. Ha voltak hónalji nyirokcsomó áttétek, a régió besugárzása csökkenti a helyi kiújulási kockázatot, javítja az életkilátásokat, Ha csak egy-két őrszem nyirokcsomóban találtak daganatsejtet, a hónalji régió sugárkezelése kiválthatja a nyirokcsomók eltávolítását.

• A helyileg előrehaladott vagy kiújult emlődaganat kezelésére.

Az egyre pontosabb, CT alapú, 3 dimenziós sugártervezés és a kezelések precíziós kivitelezésének köszönhetően jelentősen csökkent a más szerveket érő sugárterhelés. 

GYÓGYSZERES TERÁPIÁK

A különböző gyógyszeres terápiák a kezelés célja szerint háromféle csoportba sorolhatók.

Neoadjuváns kezelések

A műtét előtt adott onkológiai gyógyszerek lehetnek citosztatikus (kemoterápia), célzott onkológiai illetve hormonterápiás készítmények. A cél: csökkenteni az emlődaganat méretét, akadályozni újabb gócok, áttétek kialakulását.

Adjuváns kezelések

A műtét utáni gyógyszeres kezelést olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél – a daganat szövettana, stádiuma vagy a tumormarker értékek nyomán – feltételezhető, hogy a szervezetben lehetnek még kimutathatatlan méretű daganatos sejtgócok. Adjuváns kezelésként alkalmazhatnak kemoterápiát, hormonterápiát, HER2-gátló kezelést, illetve ezek kombinációját is. A nemzetközi szakirodalom és az érvényben lévő hazai ajánlás részletes szempontrendszer szerint taglalja, hogy melyik daganat-altípus esetében milyen terápiás kombinációt érdemes alkalmazni. A kezelések ciklusokban történnek, a kemoterápiákat gyakran kiegészítheti hormonkezelés, akár 5-10 éven keresztül is.

A műtét utáni kezelések meghatározásában világszerte egyre inkább teret nyert az emlőrákban található géncsoportok vizsgálata (multigénes diagnosztikai vizsgálatok).

Különféle tesztek vannak forgalomban - van, amelyik 21, más 70 gént értékel -, amelyek a szöveti anyag gén-jellemzői alapján úgynevezett kiújulási pontszámot határoznak meg. Bizonyos betegcsoportnál - egyedi méltányossági kérelem alapján – Magyarországon is támogathatja az egészségbiztosító a 21 génes vizsgálat elvégzését. Ezeket a genetikai vizsgálatokat hormonreceptor-pozitív emlőrákos betegeknél akkor érdemes elvégezni, ha a szöveti jellemzők, a nyirokcsomók csekély érintettsége, a beteg életkora, kísérőbetegségei alapján kétséges, hogy a műtét utáni kemoterápia jelentősen csökkenti-e a rák kiújulási kockázatát, vagy a hormonterápia is közel azonos hatást érhet el.

Palliatív kezelések

Amikor a daganat nem műthető, és sugárkezeléssel nem pusztítható el, illetve nem műthető módon áttétessé válik, a gyógyszeres kezelés célja a daganat növekedésének lassítása, a már szétszóródott daganatsejtek pusztítása, a rák előrehaladásának késleltetése, akár hosszú távon is kezelhető krónikus betegséggé szelídítése.

Hagyományos kemoterápiák

Citotoxikus hatóanyagok. Cél: gyors sejthalál kiváltása, minél gyorsabb tumorcsökkentés. A citotoxikus gyógyszerek az egészséges sejtekre is hatnak, ezért erős mellékhatásokat okoznak. Mégis érdemes alkalmazni őket, mert a ráksejteknek gyorsabb az anyagcseréjük, mint a normál sejteknek, ezért érzékenyebbek a sejtmérgekre, és nagyobb károsodás éri őket, mint az egészséges sejteket.

Citosztatikumok. Cél: gátolni a gyorsan osztódó ráksejtek szaporodását. Elsődlegesen a tumorsejtek osztódást serkentő jelátviteli rendszerét blokkolják.

A kemoterápiákkal általában több gyógyszert adnak együttesen, tehát citotoxikus és citosztatikus hatóanyagot is kaphat a beteg, ezek kiegészítik és felerősítik egymás hatását. A daganatszövet genetikai elemzésével kimutatható, hogy a korai emlőrákkal megműtött nők közül kinek indokolt kemoterápiát adni, és kinél nem várható előny a kezeléstől.

Célzott kezelések

A célzott (target) onkológiai gyógyszerek hatóanyagai bizonyos célpontokra hatnak: a ráksejtek (vagy azok működését befolyásoló más sejtek) jelfogó molekuláihoz (receptoraihoz) képesek hozzákötődni. Egy részüket infúzió, más részüket szájon át szedhető tabletta vagy injekció formájában kapják a betegek. A célzott kezelések közé sorolhatók a szervezet hormonszintjét befolyásoló készítmények is. Az emlőrák esetében a célzott terápiák úttörőinek tekinthetők a HER2-elleni kezelések. HER2-pozitív daganatoknál mind a neoadjuváns, mind a műtét utáni kockázatcsökkentő kezelés részeként kapnak HER2-gátló gyógyszert a betegek. Előrehaladott esetekben az állapotfenntartó palliatív terápiának is része a hatóanyag.

A célzott kezelések sorába tartoznak az EGFR-gátlók is. A sejteken lévő egyik felszíni növekedési faktor receptornak (EGFR) szerepe lehet a ráksejtek növekedésében és osztódásában. Ha a normális működésük génhiba következtében felborul, folyamatos „növekedj és osztódj” parancsot küldenek a sejteknek, és ez a tumorsejek kontrollálatlan szaporodását serkenti. Az EGFR-gátlásra képes gyógyszerek molekulái hozzátapadnak ezekhez a receptorokhoz, és gátolják a „növekedj és osztódj” jel célba jutását.

A daganatok érfejlődését állítják meg a VEGF-gátló célzott kezelések. A daganatnak, miután elérte az 1-2 mm-es nagyságot, saját vérellátásra van szüksége. Ennek érdekében olyan speciális növekedési faktorokat (VEGF) bocsát ki, amelyek érképződést indítanak el. A daganatban új erek jelennek meg, ami egyre gyorsabb növekedést tesz lehetővé. Óriási előrelépést jelentett, amikor sikerült olyan ellenanyagot kifejleszteni, amely gátolni képes az érképződést szabályozó növekedési faktorokat (anti-VEGF terápia), és elsorvasztja a daganatok túlburjánzó érhálózatát. Ez az infúzióban alkalmazott kezelési mód elsősorban a HER2-negatív, áttétes emlőrákkal kezelt betegek számára kulcsfontosságú.

Az emlőrák kezelésében a célzott onkológiai terápiák ma már részei a rutin daganatellenes kezelésnek. Gyakran kemoterápiával kombinálva kapják a betegek az onkológiai centrumokban, akár műtét előtt (neoadjuvánsan), illetve műtét után (adjuvánsan).

A célzott kezeléseknek nagyon fontos szerepük van az előrehaladott, áttétes daganatok terápiájában, a betegség előrehaladásának késleltetése, az élet meghosszabbítása érdekében. A célzott terápiák jelentős részének költségeit a társadalombiztosítás fedezi, a legújabb hatóanyagok biztosítását pedig egyedi méltányossági kérelemmel lehet igényelni.

Hormonterápiák

Az emlőrák azon eseteiben, amikor a szövettan azt jelzi, hogy a daganat sejtjein női nemi hormonokat (ösztrogént és/vagy progeszteront) érzékelő receptorok találhatók, csökkenteni kell ezeknek a hormonoknak a hatását. A hormonreceptor pozitív emlődaganatok kezelésében a hormonterápia kulcsfontosságú, jelentősen befolyásolja a daganat gyógyíthatóságát, a kiújulási kockázat csökkentését.

A hormonterápiáknak két alapvető módjuk van.

1. Csökkentik az ösztrogén szintjét. Abban a életkorban, amikor még menstruál a beteg, le kell állítani a petefészek hormontermelését is, ez történhet a petefészkek eltávolításával vagy gyógyszeres kezeléssel. Az előbbi visszafordíthatatlan, tehát a gyermekvállalási tervek szempontjából is megfontolt döntést kell hozni. Önmagában a petefészkek eltávolítása nem jelenti egyébként azt, hogy gyógyszerre nem lesz szükség.

2. Blokkolják a daganatban a hormonreceptorokat, amelyek érzékelni tudják a női nemi hormon jelenlétét.

Immunkezelések

A kemoterápiákkal vagy a célzott daganatellenes kezelésekkel szemben az immunterápiák nem közvetlenül a ráksejteket pusztítják el. Alkalmazásukkal az adott ráksejteket felismerni képes immunsejtek támogatása a cél, hogy hatékonyabban megküzdhessenek a daganatsejtekkel. Azoknak az emlőtumoroknak ugyanis, amelyekben erősebb immunsejt-aktivitás figyelhető meg, jobb a gyógyulási arányuk. Ugyanakkor immunterápiákkal érdemi eredményeket eddig elsősorban a melanóma, a veserák, a hólyagrák, a tüdőrák és a fej-nyaki daganatok egyes altípusaiban értek el.

Az immunterápiák egyik fő típusa a daganatsejtek ellen hatékonyan támadni képes T-sejtek (a fehérvérsejtek egyik altípusa) aktivitását igyekszik erősíteni.

A másik esetben - amikor szinte nincsenek jelen a daganatot felismerni és elpusztítani képes T-sejtek, mert a daganatok ezek működését blokkolták - az immunterápiák azokat a szabályozókat próbálják kikapcsolni, amelyek csökkentik a T-sejtek aktivitását (PD1, PDL1-gátlók).

Az immunterápiák kezdeti megítélése nem egyszerű, hiszen, míg egy sikeres célzott kezelésnél néhány hét elteltével csökken a tumor, az immunterápiáknál kezdetben még nőhet is. Így az első kontrollvizsgálatnál nem lehet eldönteni, hogy a növekedés a hatás első fázisának normális velejárója, vagy annak a jele, hogy az immunterápia hatástalan.

Az immunterápiák rendkívül költségesek, és egyelőre nincs megbízható módszer a hatásosságuk előrejelzésére, ugyanakkor számtalan klinikai vizsgálatot folytatnak ezekkel ma is. Érdemes velük próbálkozni, mert akiknél hatékony a kezelés, a tumorgátló hatás tartósabb lehet.

Fontos hangsúlyozni, hogy az onkológiai kutatások és fejlesztések eredményeként elérhető immunterápiáknak semmi közük nincsen a recept nélkül kapható „immunerősítőként” hirdetett vitaminokhoz, étrend-kiegészítőkhöz. Ez utóbbiaknak semmilyen bizonyított daganatellenes hatásuk nincs.