Tudástár
A vastag- és végbélrák molekuláris diagnosztikája és célzott kezelése
A vastagbélrák kezelésében a klasszikus onkológiai szemlélet mellett egyre inkább teret nyer a precíziós onkológia, melynek eredményeként a terápia az adott tumor molekuláris tulajdonságai alapján kerül megválasztásra.
Az előrehaladott, áttétes vastag- és végbélrák célzott kezelését közel tíz éven át két irány határozta meg: a daganatos erek képződésének, a második esetben pedig az EGFR (hámeredetű növekedési faktorjelfogó) működésének gátlása. A sokgénes vizsgálatok elterjedésével egyre újabb célpontok azonosítása, a daganatképződés mechanizmusának részletesebb megismerése révén jelenleg lényegesen több molekuláris támadáspontú gyógyszer áll rendelkezésünkre, ugyanakkor a rezisztenciagének azonosítása segít hatékonyabbá tenni a célzott gyógyszerek alkalmazását.
Célzott kezelés az érképződés gátlásával
Ha a daganatban nincs jelen az célpontgéneltérés, akkor a hagyományos kemoterápiát érképződésgátló kezeléssel egészíthetik ki.
Ennek hátterében az a felismerés áll, hogy a daganat tápanyagellátását biztosító erek képződésének gátlásával megállítható a tumor növekedése, zsugorodásnak indulhat a daganat. Ehhez az új erek kialakulását serkentő érképző növekedési faktorok (VEGF - vascular endothelial growth factor) gátlására van szükség.
A digitális terápiatervezés a személyre szabott kezelések és immunterápiák digitális eszközzel végzett megtervezését jelenti.
A RAS, BRAF, HER-2, PI3KCA, MET, illetve egyéb ritka mutációk molekuláris diagnosztikai vizsgálata
Ha célzott terápiával szeretnék kezelni a daganatot, a kezelés megkezdése előtt molekuláris diagnosztikai vizsgálatra lesz szükség.
Ha a daganatsejtek felszínén megtalálható az EGFR nevű fehérje, akkor annak célzott gátlására nyílik lehetőség. Az EGFR-mutációt mutató vastagbéldaganat esetén a kezelés megkezdése előtt a KRAS és NRAS, BRAF gének molekuláris vizsgálatát rutinszerűen elvégzik a szövettani vizsgálat során, mivel ezen gének mutációi esetén az EGFR-gátlás hatástalannak bizonyul. Számos egyéb olyan ún. rezisztencia-mutáció lehet jelen azonban a daganatban, melyek kimutatása nem része a szokásos molekuláris patológiai feldolgozásnak, és ezek jelenlétében is kérdéses az EGFR-gátlás hatékonysága. Ugyanakkor ezek és még egyéb mutációk egyben molekuláris célpontot is jelentenek más hatóanyagok számára.
Mit jelent a molekuláris diagnosztika?
Az célzott kezelés egyik előnye, hogy a korábban nem operálható máj- vagy tüdőáttétek bizonyos eseteiben elérhető a műthetőség. Az így megoperált betegek fele öt éven túl is daganatmentes marad, azaz meggyógyulhat.
Mikroszatellita instabilitás (MSI-H), illeszkedési hibajavítási mechanizmus elégtelensége (dMMR), homológ rekombinációs hibajavítás hiánya (HRD), daganat magas mutációs terhelés (high tumor mutational burden TMB-H), PD-L1 kimutatás
A mindennapi életben rendszeresen alakulnak ki olyan génhibák, melyek daganat kialakulásához vezetnek, azonban a DNS-hibajavítási mechanizmusok (DRD) ezeket korrigálják. Ezek az eltérések lehetnek csírasejtes eredetűek vagy szerzett, csak a daganatra jellemzően kialakultak. Amennyiben DNS-hibajavítási elégtelenség kimutatható a szövetmintában, és ez újabb terápiás lehetőségek, az immunellenőrző pontgátló (röviden és pontatlanul immunterápiás szerek) alkalmazásához nyújt lehetőséget.
Az immuno-onkológiai kezelés hatékonyságát jelezhetik a daganat mutációs terhelése (tumor mutational burden, TMB-H) az MSI/dMMR és a daganatsejtek felszínén megjelenő PD-L1 fehérje struktúra kimutatása.
