A női egészség egyik legfontosabb, mégis sokszor háttérbe szoruló témája a méhnyakrák. Ez a rosszindulatú daganattípus világszerte a második leggyakoribb nőket érintő rákfajta, ám a jó hír az, hogy korai felismeréssel és rendszeres szűréssel szinte teljes mértékben megelőzhető, illetve gyógyítható. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a kezdeti jelekkel, a hajlamosító tényezőkkel, valamint azzal, hogy kik tartoznak a veszélyeztetett csoportba.
A méhnyakrák a méhszáj, azaz a cervix hámsejtjeiből indul ki. A betegség kialakulása szinte minden esetben – a statisztikák szerint több mint 99%-ban – egy tartós HPV-fertőzéshez köthető. A humán papillómavírus több mint száz típusa ismert, ám néhány törzse, elsősorban a HPV 16 és 18, különösen nagy kockázatot jelent. A HPV önmagában gyakori és gyakran tünetmentes fertőzés, amelyet a szervezet többsége idővel legyőz. Ha azonban az immunrendszer valamilyen okból nem képes a vírust eltávolítani, a fertőzés hosszú ideig fennmaradhat, és ez rákmegelőző sejtváltozásokhoz vezethet. Kezelés hiányában ezek az elváltozások évek alatt valódi daganattá alakulhatnak át.
A méhnyakrák alattomos jellege abban rejlik, hogy kezdeti szakaszában gyakran semmilyen tünettel nem jár
Éppen ezért annyira fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrés, amelynek keretében elvégzik a citológiai vizsgálatot (PAP-teszt) és szükség esetén a HPV-tesztet is. Ennek ellenére előfordulhatnak olyan enyhe, de gyanút keltő jelek, amelyekre nem szabad legyinteni. Az egyik leggyakoribb tünet a rendellenes hüvelyi vérzés: ez jelentkezhet a menstruációk között, szexuális együttlét után, menopauza után, de akár a menstruációk erősségének vagy időtartamának megváltozása formájában is. Emellett a szokatlan hüvelyi folyás is figyelmeztető jel lehet. Ha a váladék színe, szaga vagy állaga megváltozik – például bűzössé, vizes állagúvá vagy véressé válik –, mindenképpen orvosi vizsgálatra van szükség.
A méhnyakrák korai tünetei közé tartozik a szexuális diszkomfort érzés is
A szexuális együttlét során tapasztalt fájdalom, égető vagy szúró érzés szintén intő jel, amely gyakran a méhnyak érzékenységével és gyulladásos elváltozásaival függ össze. A méhnyakrák előrehaladottabb szakaszában már jelentkezhet állandó vagy visszatérő fájdalom az alhasban, amely időnként kisugárzik a derékba vagy a combokba is. Előfordulhatnak vizeletürítési panaszok is – gyakori vizelési inger, égő érzés vagy fájdalom vizeléskor –, ezek azonban inkább a kór előrehaladott állapotára utalnak. Fontos megjegyezni, hogy a felsorolt tünetek más nőgyógyászati betegségekhez is kapcsolódhatnak, így önmagukban még nem jelentik biztosan a méhnyakrák jelenlétét, de minden esetben orvosi kivizsgálást igényelnek.
Ezek a méhnyakrákra hajlamosító tényezők
A méhnyakrák kialakulásának első számú hajlamosító tényezője a már említett HPV-fertőzés. Különösen veszélyes a vírus 16-os és 18-as típusa, amelyek az esetek mintegy 70 százalékáért felelősek. A vírus szexuális úton terjed, így a fertőzés már az első nemi aktustól kezdve kockázatot jelent. A korai szexuális élet megkezdése és a gyakori partnerváltás jelentősen növeli az esélyt a HPV-vel való találkozásra, és ezáltal a fertőzés krónikussá válására. Emellett azok a nők, akik ritkán vagy soha nem vesznek részt nőgyógyászati szűrővizsgálaton, sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve, hiszen a rákmegelőző állapotokat nem ismerik fel időben.
A dohányzás is növeli a kockázatot
A legyengült immunrendszer – például HIV-fertőzés esetén vagy szervátültetés után, immunszuppresszív kezelés következtében – szintén hajlamosító tényező, mivel ilyenkor a szervezet kevésbé képes eltávolítani a HPV-t. Ugyanígy a dohányzás is növeli a kockázatot, mivel a dohányfüstben található vegyi anyagok közvetlenül károsíthatják a méhnyak nyálkahártyáját, és ezzel elősegíthetik a rosszindulatú sejtváltozások kialakulását. A tartós, több mint öt évig folytatott hormonális fogamzásgátló használat is kis mértékben növeli a méhnyakrák esélyét, valószínűleg hormonális hatások révén. Emellett a szexuális úton terjedő betegségek – mint például a klamídia, a herpesz, a szifilisz vagy más STD-k – jelenléte is fokozza a HPV-fertőzés tartósságát és az ezzel járó rizikót.
A veszélyeztetett csoportok közé elsősorban a 25 és 65 év közötti szexuálisan aktív nők tartoznak
Különösen azok a nők érintettek, akik nem járnak rendszeresen nőgyógyászati szűrésre. Magyarországon sajnos még mindig sokan csak akkor keresnek fel orvost, amikor már panaszokat tapasztalnak – ekkor azonban a betegség már előrehaladottabb stádiumban lehet. A dohányzó nők kockázata is jelentősen magasabb, ahogy azoké is, akik alacsonyabb szociális és egészségügyi ellátottságú területen élnek, és kevésbé férnek hozzá az információkhoz vagy az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz.
(Fotó: Pixabay)
A megelőzés kézzelfogható lehetőség
Az első és legfontosabb lépés a rendszeres szűrővizsgálat. A szakmai ajánlások szerint minden nőnek 25 és 65 éves kor között háromévente javasolt a méhnyakrákszűrés, amelyet szükség esetén HPV-teszttel is ki lehet egészíteni. Emellett rendkívül hatékony eszköz a HPV elleni védőoltás. A legnagyobb védelmet akkor nyújtja, ha még a szexuális élet megkezdése előtt, 9 és 14 éves kor között adják be, de felnőttek számára is elérhető. A 26 éves kor alatti nők különösen ajánlott, de akár 45 éves korig is kérhető a vakcina. A biztonságos szexuális élet – például az óvszerhasználat, a partnerek számának csökkentése, az STD-k szűrése és kezelése – szintén fontos megelőzési stratégia. Továbbá az egészséges életmód, különösen a dohányzás elhagyása, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres mozgás segít az immunrendszer megerősítésében, ami csökkenti a tartós HPV-fertőzés esélyét.
