Egyre inkább nem az a lényeg, hogy a daganat hol keletkezett, hanem az, hogy milyen génhibák okozzák

Normál esetben is vannak sejtjeink, például a bőrünk sejtjei, amelyek folyamatosan osztódnak, ezért hámlunk például, ilyenkor azonban az osztódások száma korlátozott. Ez az egész életünkben folyamatosan történik, és nagyon bonyolult folyamatok szabályozzák az egyensúlyt, vagyis hogy pontosan annyi új sejtünk szülessen, mint ahány elhalt. A sejtek képesek információkat küldeni egymásnak, például a hormonok segítségével: ezek hatására kezdenek el osztódni az emlők mirigysejtjei, ha tejtermelésre van szükség, ha pedig már nincs, akkor elhalnak. A jelátviteli molekulák a megcélzott sejtek megfelelő receptoraihoz kapcsolódva indítják el az osztódás vagy a programozott sejthalál folyamatát. Ezeket a fehérjemolekulákat – a többi génhez hasonlóan – a génjeinkben tárolt „kódból” olvassa ki a szervezetünk, vagyis ha a génjeink hibásan írják le a folyamatot, hibás fehérje alakul ki, amelyik vagy túlzottan aktív lesz (és ezzel túlzott sejtszaporulatot idéz elő), vagy kikapcsolódik, és így nem lesz képes leállítani az osztódási folyamatot.

Hol tartunk most a rákos megbetegedések kezelésében?

Idén szeptemberben Madridban tartották az európai onkológusok éves konferenciáját, kezdi válaszát Dr. Peták István,ahol én is meghívott előadóként vettem részt egy olyan panelban, ami a precíziós orvoslásról szólt. A molekuláris diagnosztika, amivel mi foglalkozunk, erősen megváltoztatja, hogy hogyan kezeljük a betegségeket. A konferencián elhangzott, hogy az emberiség egy különleges korszakában élünk orvoslás szempontjából, sok az új gyógyszer, az elmúlt évtizedekben 10-20 daganatellenes készítmény került forgalomba, míg 2015-2017 között 47!, 2020-ig ez a szám elérheti a 100-at, ami azt jelenti, hogy az évtizedben 100 olyan új készítmény jelent meg, ami célzott gyógyszer vagy immunterápia a daganatos megbetegedések gyógyítására. 

Nem az a lényeg, hogy milyen daganata van a betegnek, hanem az, hogy a molekuláris diagnosztika mit mutat. Ebben az az újdonság, hogy nem a daganattípushoz kötik már a gyógyszert, hanem ahhoz, hogy az adott daganatban mi okozza a génhibát. Az óriási paradigmaváltás megértéséhez azt kell belátnunk, hogy az emberiség történetében először a daganat kialakulásának okait kezeljük, nem a tüneteket, és nem statisztikai alapon adunk kezelést, hanem megnézzük, hogy az adott betegben miért alakult ki a rák, és arra adunk egy oki terápiát. Ez hasonló áttörés, mint amikor a tüdőgyulladásra antibiotikumot kezdtek adni, amikor felfedezték, mert felfedezték, milyen baktérium okozza a tüneteket.

A molekuláris diagnosztikai vizsgálat azt mutatja meg, miért nincsen immunválasz az adott beteg szervezetében, miért nem pusztítja el a daganatot a szervezet. Ha ezt tudjuk, akkor tudunk olyan gyógyszert adni, ami helyreállítja az immunrendszer működőképességét az adott betegben. De fontos tudnunk, hogy mi a mechanizmus, mert ez a gyógyszer nem hatásos minden beteg számára. A daganatok ellen ugyanúgy, mint a fertőzőbetegségek ellen, lesznek, és már vannak antibiotikum jellegű kezelések és célzott vakcinák. És vannak célzott gyógyszerek, amik azokra a genetikai hibákra hatnak, amik miatt elindult a sejtosztódás.

Az esetek 5-10%-ban mutatható ki örökletes génhiba, ennél sokkal gyakoribb, hogy az életünk során keletkeznek. Most ott tartunk, hogy tudjuk, 600 olyan génünk van, amiben felléphet a hiba. Ezeknek a száma nem változik, állandóan ennyi van jelen a szervezetünkben. Nálunk már elérhető, hogy mind a 600 gént megvizsgáljuk. 

Ha végiggondoljuk, hogy 600 gén van, amiből eddig 4,5 millió mutációt írtak le, és ezek kombinálódnak, megértjük, miért vannak nehéz helyzetben az onkológusok. Már a 600-zal is az a baj, hogy az átlagos előfordulásuk kisebb 1%-nál, ami a klinikai gyakorlatban óriási probléma. Nehéz klasszikus klinikai vizsgálatokat végezni így. Az orvos számára is nehéz, hiszen lassan 100 új gyógyszer lesz, 600 génünk van, amik képesek többféle kombinációban problémát okozni, akkor hogyan dönti el, hogy az adott beteg mutációi alapján milyen kezelést adjon? Éppen a 100 közül melyik gyógyszert és milyen kombinációban adja.

Emberi ésszel ezt nem lehet már követni, ezért fejlesztettük ki az informatikai rendszerünket, a precíziós orvosi kalkulátort– említi meg Dr. Peták István. Ha az orvos betölti a beteg molekuláris diagnosztikai adatait, a szoftver sorba rakja a gyógyszereket, és hozzá rendel egy matematikai értéket, azt figyelembe vége, hogy milyen relevanciája van. Ilyenkor az történik, hogy az orvos és az onkoteam megvizsgálja, hogy az adott mutációra van-e forgalomban vagy klinikai vizsgálatban gyógyszer. Ha van, azt tudja ajánlani, ha pedig sem forgalomban, sem klinikai vizsgálatban nincsen, akkor mindenképpen hagyományos kemoterápiát fognak javasolni. Mert a protokollnak megfelelő kezelések is hatásosak, és sokkal jobbak, mint a hatástalan célzott kezelések. Megóvjuk a betegeket a hatástalan célzott kezelésektől. Fontos tudni, hogy ezek a célzott kezelések vagy nagyon hatásosak,vagy semennyire.

Az Oncompass molekuláris diagnosztikai alapú döntéstámogatást tudunk nyújtani, az orvost és az onkoteamet segíti a döntés meghozásában. A ritkább daganattípusok esetében inkább az összes gén vizsgálatát javasolják, mind a 600-ét. 

Hogyan zajlik a vizsgálat?

Fontos, hogy legelőször rálátásunk legyen összes leletre. Egy részletes, akár telefonos, konzultáción megbeszéljük, hogy a betegnek tényleg szüksége van-e a vizsgálatra. Általában nem kell új mintát venni, hanem a meglévőt kérjük kölcsön, abból veszünk pici metszeteket, majd visszaküldjük annak a patológiának, amelyiktől elkértük. A pici darabokból kinyerjük a DNS-t, és abban a kívánt géneket szekvenáljuk. Utána megkapunk a laborból egy mutációlistát, ami több száz vagy több ezer lehet, és a molekuláris info-bionikusokból álló csapat kielemzi, hogy ezek közül a mutációk közül melyik felelős a daganat kialakulásáért. Ezt a munkát már a saját fejlesztésű szoftverünkkel végzik el, utána az eredményt megbeszéli egy szakértői csoport, és eldöntik, hogy a beteg állapotát, a gyógyszerek elérhetőségét, a mellékhatásokat figyelembe véve milyen sorrendben javasolják a kezelés. Ez bonyolult döntés, minden beteg mellé ki van rendelve egy esetkoordinátor és egy esetszakértő. A koordinátor a beteggel, a szakértő pedig a kezelőorvossal tartja a kapcsolatot. Közösen alakítanak ki egy véleményt, hogy mit is kellene tenni.

Mik a tapasztalatok?

A saját eredmények és a nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy ha a beteg már a diagnózis után csatlakozik a programhoz, 30%-ban kap valamikor a molekuláris célpontjaira kezelést. A betegek többi részében pedig azért nem kap, mert nem lett volna neki jó, de ez olyan gyorsan változik, hogy mi abban bízunk, hogy a következő években radikálisan nő majd ez az arány.