Elképzelhető, hogy lesznek egyszer univerzális daganatellenes gyógyszerek?
Nem hiszem, mert a daganatok kialakulása nem egyetlen okra vezethető vissza. Azt viszont hiszem, hogy még az én életemben elkövetkezik az idő, amikor a rákot gyógyszerekkel fogjuk gyógyítani. Nem kezelni, hanem gyógyítani! A megoldáshoz az vezet el, hogy egyre többet tudunk a daganatok genetikájáról. Az első nagy lépés a több mint 25 000 emberi gén leírása volt 2003-ban. Ezt követte az a törekvés, hogy azonosítsuk az egyes betegségekre jellemző géneltéréseket, mutációkat, így találtak a kutatók több száz onkogént, amely daganatos betegségeket okozhat. Majd az elmúlt évtizedben egyre több olyan gyógyszert sikerült fejleszteni, amelyekkel molekuláris diagnosztikai eszközökkel feltárt célpontokat lehet támadni. Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) 2015-ben tűzte először zászlajára, hogy a precíziós onkológia eredményeit bárki számára hozzáférhetővé kell tenni. Megjelentek már immunterápiás szerek is, és még mindig azt láttuk, hogy a precíziós onkológia csak a betegek egy szűk körénél hatékony. Az idei ASCO egyik nagy szenzációja az volt, amikor beszámoltak egy olyan 18 főből álló betegcsoportról, akik - előzetes műtéti, kemoterápiás illetve sugárterápiás kezelés nélkül - csak immunterápiát kaptak, és két év után is daganatmentesek voltak. Ez végbélrákos betegek szűk csoportja, akiknél kimutatható egy bizonyos molekuláris genetikai eltérés, és várható volt, hogy arra az immunterápia hatásos legyen. A betegek nagy többségénél ez a mutáció nincs jelen, ezért az ő esetükben nem várható ilyen siker. A közvélemény szenzációs eredményeket vár a célzott kezelésektől, csakhogy a csodás gyógyulások mögött sokszor ilyen részletek rejlenek. Csodák tehát vannak - bizonyos feltételek esetén. Az adott beteg egyedi génhibáinak térképét, vagyis daganatának molekuláris genetikai profilját kell a modern diagnosztika eszközeivel felderíteni és elemezni, majd hozzárendelni az ellene leghatásosabb hatóanyagot. Ez utóbbi feladatra leghatékonyabban a mesterséges intelligencia képes, ezért tudja az Oncompass Medicine saját fejlesztésű orvosi szoftvere (calculator) segíteni az eredményes terápiatervezést.
Az Oncompass Medicine speciális onkológiai szoftverének bemutatása az ASCO 2019. őszi konferenciáján szenzációszámba ment. Idén is sikerült valamilyen beszámolóval feltűnést kelteni?
Az már nem új, hogy van egy ilyen tudományos innovációnk, most azt kell a világ elé tárnunk, hogy mire képes. A májusi ASCO konferencián azt mutattuk be, hogyan értékelte az orvosi szoftverünk az egyik első klinikai vizsgálatot, ahol az orvos döntése nyomán célzott kezelést alkalmaztak. A kísérlet egyébként sikertelen volt, mert nem bizonyult hatásosabbnak a célzott terápia a hagyományos kezeléseknél. A kalkulátor áttekintette az eset paramétereit, aztán a lehetséges terápiáknak adott súlyszámok alapján összevetettük a pontszámokat, majd megnéztük azoknak a betegeknek az eseteit, akiknél a választott terápia egybeesett a kalkulátor által javasolt terápiával. Az eredmények azt mutatták, hogy akiknél a legmagasabb súlyszámmal besorolt terápiát alkalmazták, azoknál hosszabb volt a túlélés. Ez tehát nagyon komoly érv volt a szoftverünk mellett.
Az idei ASCO egyik fő témája egyébként az a felfedezés volt, hogy a szerek egymással, vagy a célzott kezelés immunterápiával, esetleg az egyik immunterápiás gyógyszer egy másik támadáspontú szerrel, vagy akár hagyományos kemoterápiás szerekkel kombinálva jobb terápiás eredményeket hoznak, mint önmagukban.
Pedig, mivel a daganatokat általában nem egy-egy génhiba okozza, és a különböző mutációkra hatásos szerek egymással is kölcsönhatásba lépnek, nyilván nehezebb előre látni az eredményt?
Igen. A sejten belüli információáramlás hálózatos folyamat, és nagyon sok tényező befolyásolja, hogy egy mutációs folyamat daganat kialakulásához vezessen. Számtalanszor előfordul az is, hogy a daganat úgy mutálódik tovább, hogy egy szerrel szemben ellenálló lesz, ugyanez a hatóanyag kombinációban mégis hatékonynak bizonyul.
Milyen újdonságokkal jelentkezett az elmúlt időszakban a precíziós onkológia?
Például az imént említett felfedezéssel. Számtalan olyan klinikai vizsgálat eredménye vált ismertté, ahol a különböző osztályú szereket, vagy az azonos hatástani csoporton belüli, de más támadáspontú szereket kombinálják eredményesen. Ezek összeállításában hatalmas adatbázisokra lehet támaszkodni, amihez a mesterséges intelligencia megkerülhetetlen és szükséges eszköz - a jövő hatásos terápiáinak alapja. A precíziós onkológia alkalmazásának egyik sarokköve azoknak az eltéréseknek, biomarkereknek az ismerete, melyek előre jelezhetik a tervezett terápia sikerességét.
További fontos eredmény volt, hogy a molekuláris biológiai eltérések ismerete, az ismert géneltérések folyamatos monitorozása egyrészt segít kiválasztani azokat a betegeket, akik esetében nem feltétlenül szükséges a műtét utáni kemoterápia, illetve korábban felismerhetők és kezelhetők az áttétek is.
Születtek-e új terápiák, új hatóanyagok a közelmúltban? Vannak-e olyan tapasztalatok – gondolok akár az MRNS alapú vakcinákkal folytatott kísérletekre -, amelyek módosítottak a daganatos betegségek kialakulásáról, működéséről korábban kialakult szemléleten?
Folyamatos a fejlődés e téren, de nincsenek minőségi ugrások. Inkább a szisztematikus építkezés jellemző a daganatterápiákra. A különféle - akár az immun, akár a daganatos - sejtek génállományának megváltoztatása, manipulálása nem új próbálkozás. A messenger RNS alapú vakcinák - amelyek a daganat elleni immunválasz befolyásolásának az alapját is jelenthetik - izgalmas lehetőségek, de még nem állunk elérhető közelségben ahhoz, hogy a gyakorlatban is bevethetők legyenek. Ugyanakkor a genetikailag módosított - és célba juttató rendszerrel is ellátott - immunsejtek már számos hematológiai betegség gyógyításában teret nyertek, és van néhány biztató klinikai vizsgálati eredmény az úgynevezett szolid tumorok vonatkozásában is.
Közelebb kerültünk-e ahhoz, hogy a rákot gyógyszerekkel, gyakori terápiaváltásokkal krónikus betegséggé szelídíthessük, és akár évtizedekben számolhassuk a túlélést?
Van olyan daganatfajta, amelynél ez működik, ilyen például az emlőrák: megfelelően választott célzott terápiákkal hosszú, jó életminőséget lehet elérni. A többi daganat esetében ehhez még több tudás és több jó hatóanyag szükséges. Ha az új hatóanyagok fejlesztése és kiválasztása a hagyományos módon történik, akkor még nagyon hosszú út áll előttünk. A mesterséges intelligencia alapú hatóanyag-kiválasztás azonban lényegesen meg tudja rövidíteni ezt a folyamatot, ha párhuzamosan a molekuláris diagnosztika is fejlődik.
